Jóga vitaminok

 

Ez az 5 “jóga vitamin”, ahogy a Jóga Szútra fogalmaz, intenzívebbé teszi a gyakorlást.

 

 

Amennyiben lelkesen gyakoroljuk a jógát, valószínűleg hallottunk már Patanjali klasszikus jóga jamairól (yama) és nijamairól (niyama), melyekbe olyan tulajdonságok tartoznak, mint az ahimsza (ahimsa-nem ártás, erőszaknélküliség), szatja (satya-őszinteség), valamint szamtosa (samtosha-megelégedettség, benső nyugalom).

Kevésbé ismertek a “jóga vitaminok”, ahogy B.K.S. Iyengar nevezi őket A jóga fája című könyvében (The Tree of Yoga, Shambhala, 1989). Ez az 5 összekapcsolódó erény, a Jóga Szútra fogalmazásában (I.20) intenzívebbé teszik a hagyományos jóga gyakorlatokat valamint a jó (vagy fehér) karma bőségét biztosítják a jógát gyakorló számára.

 

Az első vitamin a sraddha (SHRAH-dah), amit általában “hitnek” fordítanak. Mindemellett a Patanjalit értelmezők számos egyéb módon is fordították-- ”bizalom és bizonyosság” (annak helyességében, amit teszünk, valamint a Gondviseléssel való összhangban) , “szilárd meggyőződés”(mely kétségektől mentes), “pozitív hozzáállás” (a pillanatnyi kudarcok ellenére is), “elfogadás” (a hagyományos tanítások, valamint tanítód szavainak elfogadása), valamint “édes remény” gyakorlataid végső sikerében.

 

Szanszkrit nyelven a sraddha nőnemű szó, utalván arra, hogy a hit nemes és támogató. Valóban, Vyasa, a bölcs, akinek a Jóga Szútrák legrégebbi fennmaradt értelmezése tulajdonítható, úgy fogalmaz, hogy a hit “szeretetteljes/jóakaratú mint egy anya; ő a jógi védelmezője.” Mikor a jógázó hű a hitéhez, elcsendesedik az elme, és ahogy Vyasa fogalmaz, “erő ébred benne.”

 

Ilyen erő a virya (VEER-yah), a második vitamin. A virya-t általában “erőnek” vagy “vitalitásnak” fordítják, mely abból ered, ha tudjuk, hogy helyesen cselekszünk. “Bátorságként”, “erős akaratként”, “lelkesedésként”, “életerőként”, valamint “elszántságként” is jellemezhető. Amint a virya növekszik a jógázóban, úgy Vyasa, “elszántság szegődik mellé.”

 

Az “elszántság”, a szanszkrit smrti (SMRIT-tee) egy értelmezése, a harmadik vitamin. Általában, smrti-t egyszerűen “emléknek” fordítják, ebben a szövegkörnyezetben azonban szerencsésebb “figyelemnek” értelmezni. Mire figyeljünk oda? Néhány értelmezés élet-élményünk érzékelhetőbb vonatkozásaira való odafigyelésről beszél: testünk, tudatunk elemei, környezetünk, lélegzetvételünk. Mások a figyelmet a Önvaló igazi természetére való gondos emlékezésként, valamint az arról való elmélkedésként értelmezik. Ismét mások úgy hiszik, hogy az emlékek a jóga írásokban tanultakat is magukba foglalják. Mindenesetre, az odafigyelés összpontosítja a tudatosság energiáját és így a meditáció bevezetőjeként szolgál. Vyasa fogalmazásában “A figyelem jelenlétekor a tudat háborgatástól mentesen harmónikus, és samadhi állapotába kerül.

Samadhi (sah-MAH-dee), a negyedik vitamin, a klasszikus jóga egy erősen technikai jellegű kifejezése, szó szerinti értelmezésben “összekapcsolódást” jelent. Ez végül lehetővé teszi a jógázó számára, hogy “úgy észleljen dolgokat, ahogy azok valójában vannak”, fogalmaz Vyasa.

 

A dolgok észlelése, ahogy azok valójában vannak elvezet az ötödik, végső vitaminhoz, a prajnahoz (PRAHJ-nah), ami tulajdonképpen a jógázás célja. Megközelítően “tudást” jelent, azonban Patanjali nem a világi értelemben vett tudásról beszélt, természetesen. A nagy, 20. századi bölcs Sri Aurobindoa definíciója értelmében a prajna “tudás, ami önmagunk elvarratlan szálait egyesíti az Önvalónkban.”

Forrás:Richard Rosen Kaliforniában, Oakland és Berkeley városokban tanít és a 70-es évek óta publikál a Yoga Journal-ban.
Fordította:Holczer Anna